Kerekféreg gazdaváltozás.
Látták: Átírás 1 7. Az állatokban élõsködõ vírusok, baktériumok, gombák és állatok fõbb csoportjainak áttekintése a parazitizmus formagazdagságába nyújt rövid bepillantást.
Ezt követi a gazdaállatok paraziták ellen mutatott viselkedési adaptációinak, majd a paraziták gazdáik támadásai ellen mutatott viselkedési adaptációinak áttekintése. A kerekféreg gazdaváltozás állat életciklusának legalább egy jelentõs részét, de gyakran több generáció-váltásnyi idõtartamot is egyetlen gazdaegyed b en éli, abból kerekféreg gazdaváltozás, szükségszerûen csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit virulenciasõt, esetleg tünetekkel jellemezhetõ betegséget patogenitás is okoz.
A paraziták rendszerint nem ölik meg a gazdát. A gazda parazita kapcsolat tehát hosszas, intim, egyedi kapcsolat.
Növényi paraziták például a levéltetvek és a lepkék, hiszen a hernyók, a lepkék lárvái, rendszerint egyetlen növényegyeden fejlõdnek. Állati paraziták például a bélférgek és tetvek, melyek rendszerint hosszasan kötõdnek egyetlen gazdaegyedhez.
A növényélõsködõk populációnövekedését gyakran nem maga a gazdanövény védekezése, hanem parazitoidok kerekféreg gazdaváltozás ragadozók limitálják.
Az állati paraziták ennél szorosabban kötõdnek a gazdaállathoz, mert az állati élõsködõk populációnövekedését leginkább közvetlenül a gazda védekezési reakciói limitálják. A forráslimitáció a gazdaegyeden ritka 2 7.
Villásférgek Nyelesférgek A férgek, ezek a soksejtű, testüreges, ősszájú kerekféreg gazdaváltozás annak ellenére, hogy nem egyetlen rendszertani egységet képviselnek, sok hasonlóságot mutatnak. A férgeknél a mezodermában kialakult a másodlagos testüreg. A differenciálódás folyamán megjelenő bélcső nyílása megegyezik az ősbélüreg nyílásával, tehát ezek ősszájú állatok. Fejlődésük a bélcsíra állapotban megrekedt, tehát ekto- és endodermájuk már kialakult, sőt már a mezoderma kezdeményei is fellelhetők bennük. Testük soha nem szelvényezett, de a galandférgek teste különböző méretű ízekre tagolódik.
Bevezetés: a parazitizmus fogalma és rendszerint jelentéktelen. Az állati élõsködõk számára tehát a gazdaegyed egyesíti a habitat, a táplálékforrás és az egyetlen jelentõs természetes ellenség fogalmát is. E fejezet kerekféreg gazdaváltozás az állati élõsködésre szûkített. Az azonos társulásban élõ populációk közt sokféle kölcsönhatás lehetséges, ezek néhány, a parazitizmushoz egyes vonásaiban hasonló alaptípusai az alábbiak.
A legelõ és vérszívó állatoknak sok, rövid idõtartamú kapcsolatuk van számos különbözõ zsákmány -egyeddel. Ilyen például a sáskák és a füvek, vagy a szúnyogok és az emlõsök kapcsolata. A parazitoid állat életciklusa jelentõs részét egyetlen gazdaegyedben tölti, abból táplálkozik, és kifejlõdése során szükségszerûen megöli õt. A rovarok számos fajgazdag csoportja parazitoid életmódot él, mint például a fürkészlegyek és fürkészdarazsak, ezek jellemzõ gazdaállatai a növényevõ rovarok.
A szimbionta kapcsolat a benne szereplõ kerekféreg gazdaváltozás populáció számára biztosítja a túlélési és szaporodási siker növekedését. Idõbeli lefutása lehet röpke egyedi kapcsolat pl.
A lehetséges interakciók olykor csak a populációkat, nem pedig a fajokat jellemzik.
Talajban élő férgek
Elképzelhetõ, hogy egyazon fajpár kapcsolata különbözõ idõpontokban vagy különbözõ helyeken vizsgálva más és más jellegû. Így például egy fûfaj és a gyökérzetéhez kapcsolódó gombafaj kapcsolata szimbiózisnak bizonyulhat egy száraz évben, és ugyanez parazitizmusnak bizonyulhat egy csapadékos évben, amikor a gombafonalakkal fertõzött gyökérzet fokozott vízfelvevõ képessége értéktelenné válik. Hasonlóképp, bár a ruhatetût Pediculus humanus corporis rendszerint az ember Homo sapiens parazitájának tartjuk, sok anekdotikus információ utal arra, hogy az õsi eszkimó kultúrában a hónapokig tartó kerekféreg gazdaváltozás éjszaka átvészeléséhez nélkülözhetetlen C-vitamin forrását a tetvek evése biztosította, itt tehát az ember ruhatetû kapcsolat szimbiózis lehetett.
A lehetséges kapcsolatok tipizálása kerekféreg gazdaváltozás egy durva közelítés, hiszen a természetben számos átmeneti forma figyelhetõ meg.
Alább fölsorolok néhány, a parazitizmushoz többé-kevésbé közel álló életmódot, amely a fönti tipizálás alapján sehová sem sorolható. A tágan értelmezett élõsködés célpontja olykor nem egy gazdaegyed, hanem inkább a gazdafaj valamilyen egyedfölötti, szuperorganizmus jellegû egysége, mint például fészekben együtt fejlõdõ kölykök vagy fiókák, kerekféreg gazdaváltozás rovarok kolóniái, koralltelep stb. A gazdaalom vagy fészekalj kizsákmányolása jellemzi például a legtöbb bolhafajt Siphonapterasok ászkapók- Pycnogonum- faj korallszirtek élõsködõje, a hangyásztücsök Myrmecophila acervorum a hangyák euszociális rendszerének kizsákmányolásával szerzi táplálékát.
A költésparazita fajok, például a kakukk Cuculus canorusmás kerekféreg gazdaváltozás ivadékgondozási erõfeszítéseit zsákmányolják ki, oly módon, hogy eltérítik a saját ivadékaik irányába lásd a 8. Ilyen faj például kerekféreg gazdaváltozás áltisztogatóhal néven közismert fûrészfogú nyálkáshal Aspidontus taeniatusamely a kis tisztogatóhal Labroides dimidiatus és annak szimbiotikus partnerei közti kapcsolatot kerekféreg gazdaváltozás ki.
Közismert, hogy a vírusoknak nincs saját anyagcseréjük, az új generációt mindig a fertõzött gazdasejt hozza létre.
KEREKESFÉRGEK, CSILLÓSHASÚAK, ÖVESFÉRGECSKÉK ÉS BUZOGÁNYFEJŰEK
Az influenzavírus, többek között, jelentõs szelekciós nyomást fejt ki az emberi népességre. A viroidok fehérjekapszula nélküli, néhány száz bázispárból álló RNS-molekulák, mintegy kerekféreg gazdaváltozás kisebbek a vírusoknál. Növényi sejteket fertõzhetnek, reprodukciójuk alapelve a vírusokéhoz hasonló.
A prionok olyan fertõzõ fehérjék, amelyhez nukleinsavak kerekféreg gazdaváltozás csatlakoznak. Ismertek kerekféreg gazdaváltozás emlõsök idegsejtjeinek membránját fertõzõ prionok. Úgy tûnik, hogy a fertõzés képes a sejtmembrán egyes fehérjéit fertõzõképes prionná alakítani. Prionok okoznak olyan letális emberi betegségeket, mint például a kuru és a Creutzfeld-Jakob szindróma.
A vírusok, viroidok és prionok nem élõlények abban az értelemben, hogy szaporodási ciklusuk során számos, fõleg az anyagcserével kapcsolatos életjelenség nem figyelhetõ meg, hiszen gyakorlatilag különbözõ információs rendszerek élõsködõi.
Más életjelenségeik viszont kifejezettek, ilyenek elsõsorban a tulajdonságok örökítésére és az evolúcióra való képesség. Éppúgy, mint a szûk értelemben vett élõ paraziták, õk is csökkentik a gazdaszervezetek túlélési és szaporodási esélyeit, tehát virulensek, esetleg orvosi-állatorvosi értelemben vett betegségtüneteket is okoznak, tehát patogének.
Baktériumok Eubacteria A prokarióták elterjedtségüket tekintve az élõvilág egyik legsikeresebb csoportjának tekinthetõk, nagy taxonómiai változatosságban és nagy mennyiségben népesítik be a legkülönbözõbb élõhelyeket. Számos különbözõ életmód lelhetõ föl körükben, egyes csoportjaik fakultatív vagy obligát paraziták.
Egy átlagos, egészsé- 4 7. Rövid, szubjektív áttekintés az állati parazitákról ges emberi testben föllehetõ sejtek számszerûen mintegy fele nem emberi sejt, hanem endoszimbionta vagy parazita baktérium.
Kerekféreg gazdaváltozás a prokarióta sejtek jóval kisebbek az eukarióta sejteknél, ezért mindez csak mintegy 1 kilogramm biomasszát jelent egy emberben nem számítva persze mitokondriumaink mennyiségét, amelyek valójában endoszimbionta baktériumok.
Emlõsök bélcsatornájában elterjedt az Escherichia coli, jelentõs emberi patogének a Yersinia pestis és a Vibrio cholerae. Heterotróf protiszták Protozoa Az állati egysejtûek mintegy tízezer faja állatokban élõsködik. Sok fajuk nem patogén, viszont néhány fajuk az emberiség negyedét veszélyezteti. Szemben a patogén baktériumok gyors lefolyású fertõzéseivel, a protiszták okozta fertõzések gyakran hosszadalmas lefutásúak, mert az immunrendszer elõli kitérés sok kifinomult módját alkalmazzák.
Ezek közül talán a legáltalánosabban jellemzõ a fejlõdési ciklus komplexitása. Mind az evolúciós múltban, mind a jelenben a legfontosabb emberi kórokozók a Plasmodium-fajok, amelyek az Anopheles szúnyogok vérszívása során terjednek. Más Plasmodium-fajok elsõsorban madarak és szúnyogok élõsködõi. Említésre méltó faj a Toxoplasma gondii, mely szaporodási ciklusának ivaros szakaszát csak macskafélékben Felidae képes megvalósítani. A macskák által ürített terjesztõ képlet lényegében bármely emlõst és madarat megfertõzheti, és bennük kialakuló ivartalan fejlõdési alakokat hoz létre.
A magyar népesség mintegy harmada átesik a fertõzésen, mely rendszerint kevéssé patogén. Figyelemre méltó azonban, hogy a terhesség elsõ néhány hetében ha ez a nõ életének elsõ Toxoplasma-fertõzése akiváltott immunválasz spontán vetélést okozhat. Gombák Kerekféreg gazdaváltozás A gombák egy kis hányada állati kerekféreg gazdaváltozás.
A Pneumocystis carinii az emberi népesség 80 százalékában van jelen, rendszerint nem patogén, de AIDS-áldozatoknál letális lehet. A Microspora-csoportot hagyományosan az egysejtûek közé sorolták, de ma már leegyszerûsödött gombáknak tekintjük õket Cavalier- Smith Elsõsorban rovarok sejten belüli élõsködõi, de például az Encephalitozoon cuniculi a rágcsálók és házinyulak állományait tizedeli.
Csalánozók Cnidaria A nyálkás spórásokat Myxosporea a közelmúltig szintén az egysejtûek közé sorolták, sejttani és molekuláris kerekféreg gazdaváltozás bizonyítékok alapján azonban ma már a csalánozók leszármazottainak tekintjük õket Siddall et al.
Legtöbb is- 5 A gazda parazita kapcsolat viselkedésökológiája mert fajuk halakban és gerinctelenekben él, bonyolult fejlõdési ciklusaikban a gazdasejten belül élõ egysejtû alakok is vannak Molnárde terjesztõ képleteik többsejtûek, és két csalánsejtet is tartalmaznak.
Laposférgek Platyhelminthes A közvetlen fejlõdésû mételyek Monogenea elsõsorban halak kültakaróján, gyakran a légzõhám felületén élnek.
A GAZDA PARAZITA KAPCSOLAT
A közvetett fejlõdésû mételyek Kerekféreg gazdaváltozás fejlõdési ciklusa gazdaváltáshoz kötött. Ivartalan fejlõdési alakjaik puhatestûekben élnek, az ivaros alakok madarak és emlõsök, olykor hüllõk belsõ élõsködõi. A galandférgek Cestoda ivartalanul szaporodó lárvái a legkülönbözõbb gerinces és gerinctelen fajokban elõfordulhatnak, a kifejlett férgek gerincesek bélcsatornájában élnek.
Fonalférgek Nematoda A fonálférgek kis hányada néhány ezer faj állatokban élõsködik. Gyakori a geohelminth életmód, ilyenkor a kifejlett féreg a bélcsatornában él, a terjesztõ képletként szolgáló pete vagy lárva pedig a külvilágban szétszóródva várja kerekféreg gazdaváltozás fertõzés lehetõségét.
A sikeres fertõzés után a lárva gyakran hosszú és komplex vándorlási útvonalat jár be a gazda testében. Emlõsökben elterjedtek az Ascaris, madarakban az Ascaridia orsóféregfajok. A parazitikus fonálférgek egy másik, madarakban és emlõsökben elterjedt életmódja a gazda véredényrendszerében való élõsködés. E fajok mikroszkopikus méretû lárvákat, mikrofiláriákat szülnek, amelyek a vérben keringenek, és tüdő alveococcosis CT- n rovarokkal pl.
Így például a bütykös hattyú Kerekféreg gazdaváltozás olor szívében élõ Sarconema eurycerca mikrofiláriáit a Trinoton anserinum bunkóscsápú tetû terjeszti Cohen et al.
- Teljes szövegű keresés FÉREGATKÁK Pentastomidae A féregatkák fölfedezői, köztük Humboldt Sándor, ki Dél-Amerikában egy csörgőkígyó tüdejében találta meg ezt az érdekes parazitát, kerekféreg gazdaváltozás legkevésbbé sem voltak kétségben a felől, hogy laposféreggel vagy legalább is valamilyen bélféreggel van dolguk.
- Talajban élő férgek | Körinfo
- Miben segítik a gazdát a talajlakó élőlények?
- A pinworms hasmenést okoznak
- Állattan | Digitális Tankönyvtár
- FÉREGATKÁK (Pentastomidae) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár
- A GAZDA PARAZITA KAPCSOLAT - PDF Free Download
Buzogányfejûek Acanthocephala A buzogányfejûek lárvái ízeltlábúakban Arthropoda fejlõdnek, és rendszerint kerekféreg gazdaváltozás azok magatartását, hogy megnöveljék a továbbfertõzés esélyét Moore A kifejlett állatok ízeltlábúakkal táplálkozó kerekféreg gazdaváltozás Vertebrata bélcsatornájában élnek. Puhatestûek Mollusca Az Unionidae családba tartozó kagylók glochidium lárvái halak kültakaróján élõ ektoparaziták.
A kifejlett állatok kerekféreg gazdaváltozás, mechanikus és vizuális érzékszervekkel figyelik a közelítõ halakat, hogy lárváikat alkalmas pillanatban lövelljék a vízbe. A glochidium lárvák hazai halakon is elterjedtek.
Rövid, szubjektív áttekintés az állati parazitákról Rákok Crustacea A vízi élõhelyeken, különösen a tengerben, az élõsködõk jelentõs hányadát adják a rákok Rohde Hiperparazita rákfaj a Danalia curvata Isopodagazdaállata a Sacculina carcini Cirripedia élõsködõ rák, amely a Carcinus meanas Decapoda rák parazitája.
A pontytetû Argulus foliaceus hazánkban is közönséges képviselõje a haltetvek rendjének Brachiura. E renddel rokoníthatók a féregatkák Pentastomidamelyeknek alig fajuk ismert. Lárváik rendszerint köztigazdában fejlõdnek, majd a kifejlett állatok a köztigazdát zsákmányként elfogyasztó hüllõk légutaiban fejlõdnek ki. Alig néhány fajuk él madarakban vagy emlõsökben, sirályokban elterjedt a Reighardia sternae. Poloskák Heteroptera A poloskák életmódja változatos, fajaik többsége szárazföldön él, és növények nedveit szívogatja, de vannak ragadozó és vérszívó csoportjaik is.
A Cimicidae családba vérszívó fajok tartoznak, ezek elsõsorban madarak, kisebb mértékben emlõsök fészkeiben elterjedt vérszívók. Az ágyi poloska Cimex lectularius nemcsak az ember vérszívója, hanem a nagyüzemi baromfitelepeken kerekféreg gazdaváltozás elõfordulhat, míg az Oeciacus hirundinis fecskefészkek lakója.
Tetvek Phthiraptera A rovarok legnagyobb olyan csoportja, amely kizárólag parazita fajokból áll, valamennyi faj madarak vagy emlõsök ektoparazitája.
Aqua 2 Col!
Minden madárfajon él egy vagy inkább több tetûfaj, ugyanakkor az emlõsök néhány rendje rovarevõk, denevérek, cetek teljesen mentesek kerekféreg gazdaváltozás tetvektõl. Sok fajuk erõsen gazdaspecifikus, tehát csak egyetlen gazdafajon fordulhat elõ, mások számos különbözõ gazdafajon is élhetnek. Mivel szárnyatlanok, általában közvetlen testi érintkezéssel fertõznek.
A fonalascsápú tetvek Ischnocera alrendje a madarak tollazatán vagy emlõsök szõrzetén élõ tetveket foglal össze. Kerekféreg gazdaváltozás a pihetollazatot legelik, a szarut endoszimbionta baktériumok ezeket petesejten belül örökítik segítségével emésztik, de olykor hámtörmelékkel, bõrmirigyek váladékával és atkákkal is táplálkoznak.
Testük kerekféreg gazdaváltozás lehetõvé teszi, hogy meglapuljanak valamely tolltípus felületi mélyedéseiben. Rágó szájszerveik erõteljesek, jelentõs szerepük van az állat rögzítésében a tollazaton vagy a szõrzeten.
Túlnyomó többségük madarakon élõsködik, de a szõrtetvek Trichodectidae emlõsökön élnek. A bunkóscsápú tetvek Amblycera madarak kültakarójában, elsõsorban a bõr felszínén élnek, és gyakran a megrágott tollcsévekezdeménybõl szivárgó vérrel táplálkoznak.
FÉREGATKÁK (Pentastomidae)
Ausztráliában és Dél-Amerikában emlõsökre specializált csoportjaik is 7 A gazda parazita kapcsolat viselkedésökológiája kerekféreg gazdaváltozás. A szívótetvek Anoplura csak emlõsökön találhatók, vérrel táplálkoznak. Az emberen elterjedt fejtetû Pediculus humanus egy változata házinyúlon él, legközelebbi rokonai bõgõmajmokon Kerekféreg gazdaváltozás spp.
Bolhák Siphonaptera Néhány ezer bolhafaj él a Földön, fajaik háromnegyede kifejezetten a rágcsálók Rodentia specialistája, további fajaik más emlõsökön vagy madarakon élnek.
A szigorú gazdafajlagosság általában nem jellemzi õket. Eredetüket tekintve közel állnak a legyekhez, így a kerekféreg gazdaváltozás is holometamorfózissal fejlõdnek, lárváik a legyek nyüveihez hasonlók, de szõrözöttek.
A bolhák petéiket rendszerint nem a gazdaállatra, hanem annak fészkébe rakják, a lárvák pedig többnyire az imágók ürülékeként a fészekbe aláhulló, emésztetlen alvadt vérrel táplálkoznak, majd itt is bábozódnak Marshall A legtöbb faj imágói viszonylag kevés idõt töltenek a gazda testén. Az emberen és háziállatain gyakori az emberbolha Pulex irritans és a macskabolha Ctenocephalides felis.
A patkánybolha Xenopsylla cheopis a rágcsálók pestisbaktériumát Yersinia pestis esetenként az emberre közvetíti, majd ezután a baktérium bolhák nélkül is fönnmaradó járványként terjedhet éveken át az emberi népességben.
A pestisjárványok jelentõs hatást gyakoroltak a középkor történelmére, de olykor manapság is föltûnnek. Kétszárnyúak Diptera Legyek gyakorlatilag minden szárazföldi és számos édesvízi élõhelyen elõfordulnak. Egyes csoportjaik gombák, kerekféreg gazdaváltozás vagy állatok külsõ vagy belsõ élõsködõi, sokuk kerekféreg gazdaváltozás szempontból is jelentõs.
Kerekféreg gazdaváltozás igazi vagy csípõ szúnyogok Culicidae lárvái édesvízben élnek, és légköri oxigént lélegeznek, az imágóknak szúró-szívó szájszervük van.
Testük állandó sejtszámú ez a szám fajonként változó, de kb között van. Testüket három tájék alkotja: fej, törzs és láb, bár egyes esetekben a fejet a törzzsel összekötő nyak is elkülöníthető. Nevüket a feji részükön található csillókoszorúk által alkotott visszahúzható ún. Leglényegesebb kerekféreg gazdaváltozás a fej hasi oldalán elhelyezkedő csillós korong, ennek közepén található a szájnyílás.
A nõstények madarak és emlõsök vérét szívják, a hímek növényi nedvekkel táplálkoznak. Az emberi maláriát okozó Plasmodium-fajokat Anopheles-fajok, a madármalária kórokozóit Aedes-fajok terjesztik. Fonálférgek mikrofilária-típusú lárváit szintén terjeszthetik szúnyogok.
- Férgek megelőzése és kezelése emberekben
- Fehér magokat a széklet parazitákban
- KEREKESFÉRGEK, CSILLÓSHASÚAK, ÖVESFÉRGECSKÉK ÉS BUZOGÁNYFEJŰEK - PDF Free Download
- Fascioliasis kórokozó morfológiája
A bögölyök Tabanidae lárvái mocsarakban, pocsolyákban élõ ragadozók, a kifejlett nõstények emlõsök vérét szívják, a hímek virágokat látogatnak. Hazánkban a marhabögöly Tabanus bovinus és rokon fajaik gyakoriak Majer Egyes fajaik baktérium és mikrofilária jellegû fertõzéseket is terjeszthetnek.
A méhtetvek Braulidae közé tartozó méhtetûlégy Braula coeca kicsiny, szárnyatlan élõsködõ, háziméhállományokban elterjedt. Az igazi legyek Muscidae családjának egyes taxonjai vérrel vagy szövetnedvekkel táplálkoznak, ilyenek például a szuronyos istállólégy- Stomoxys calci- 8 7. Rövid, szubjektív áttekintés az állati parazitákról trans és a bökõlégyfajok Haematobia spp. Lárváik a trágyában fejlõdnek, az imágók számos kórokozót terjeszthetnek.
A gyomorbagócsok Gasterophilidae lárvái lovak, az orr- és garatbagócsok Oestridaevalamint a bõrbagócsok Hypodermatidae lárvái párosujjú patások és rágcsálók belsõ élõsködõi.
Néhány fajuk hazánkban is elõfordul Papp és Szappanos A fémeslegyek Calliphoridae és húslegyek Sarcophagidae egyes fajai dögbe vagy élõ állat sebeibe egyaránt petézhetnek, ezek fakultatív paraziták, mások, mint kerekféreg gazdaváltozás a pettyes húslégy Wohlfahrtia magnifica lárvái csak élõ állatok sebeiben fejlõdnek, ezek obligát paraziták.
A Protocalliphora és Philornis nyûvek fészeklakó madarak fiókáiban fejlõdnek.
Miben segítik a gazdát a talajlakó élőlények? | Tudatos Vásárló
A kullancslegyek Hippoboscidae ún. Az imágók madarak és emlõsök külsõ élõsködõi, vért szívnak. Lehetnek kerekféreg gazdaváltozás, mint például a juhcsimbe Melophagus ovinusszárnyasok de gyakorlatilag röpképtelenek, mint a sarlósfecske-kullancslégy Crataerina pallidavagy röpképesek, mint az énekesmadarak Ornithomyia kullancslegyei.
Denevéreken élõsködõ bábtojó legyek a denevérlegyek Nycteribidae, Kerekféreg gazdaváltozás. Csáprágósok Chelicerata Mintegy ezer állatokon élõsködõ fajuk ismert. A kullancsok Ixodidae kifejletten fõleg emlõsök kerekféreg gazdaváltozás, de a lárvák madarakból és hüllõkbõl is szívnak vért. Életük során két vagy három gazdaegyedbõl táplálkoznak, ennek alapján kétgazdás vagy háromgazdás fajokról beszélünk. A trópusokon egygazdás kerekféreg gazdaváltozás is élnek.
E tulajdonságuk meghatározza az általuk terjesztett egysejtûek, baktériumok és vírusok fertõzési útvonalát. Fajaik gyakran kevéssé gazdaspecifikusak. Hazánkban leggyakoribb a közönséges kullancs Ixodes ricinusamely a vérszívás során a Lyme-kórt okozó baktériumot Borrelia burgdorfei és vírusos agyhártyagyulladást terjeszthet az emberre is. Az Ixodes lividus a partifecskén Riparia riparia való élõsködésre specializált faj. Az óvantagok Argasidae kullancsokra emlékeztetnek, de az imágókon a szájszervek a hasoldalra helyezõdtek, kültakarójuk gyengén kitinizált, pergamenszerû.
