Hogyan néznek ki a fénysugár lárvák?, ÍZELTLÁBUAK (Arthropoda) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár

Németh Zoltán verse Bordóba hajló vörös betűkkel áll a kötet címe a szürkésbarna képen, melyen egy hatalmas jószágot, egy elefántot látunk, amint éppen egy daru a magasba emeli.

Lárvák, lápok és a csodálkozó majmok

El­ső pillantásra szürreális látomásnak tűnik, ám a hátsó borító hogyan néznek ki a fénysugár hogyan néznek ki a fénysugár lárvák? szerint egy ból származó fotóról van szó, melynek címe: Mary, a gyilkos elefánt ki­végzése. Vagyis egy gyilkosság dokumentációjával van dolgunk, egy állat kegyetlen kivégzésével, ami azért felvet bizonyos kérdéseket, még akkor is, ha az elefánt a címből következően valóban embereket ölt.

Mert egy elefánt nem jogi személy, sőt, semmiféle személy, egészen egyszerűen a természet hogyan néznek ki a fénysugár lárvák? miatt nem vo­natkozhatnak rá az emberei törvények. Elítélése és kivégzése tehát határsértés, ab­szurdum.

A hatalmas súlyú elefántot ráadásul felakasztják, amivel a gra­vitáció törvényein is felül akarnak kerekedni a voluntarista ítélethozók — mégiscsak valami egészen groteszk, szomorú és szürreális jelenetet kapott lencsevégre az ismeretlen fotográfus. Ha mindezt összeolvassuk a kötet címével, akkor bizony beleborzongunk, hogy micsoda kezdet ez.

Pedig ez még tényleg csak a kezdet. Mert ha beleolvasunk a versekbe, akkor az igazságszolgáltatás áldozatává vált elefánt csecsemőillatú mesének tűnik. A versek beszélője nem bízott semmit a véletlenre, klasszikus szerzőktől vá­lasztott mottókat, melyek arra szolgálnak, hogy felkészítsék a jámbor olvasót arra, mi­re számíthat. Az első idézet Füst Milántól származik. Kontextusából kiragadott jelenet ez, nehezen érthető, bár pár kulcsszó segít elképzelni az olvasónak, miről is lehet szó: lélek, test, bosszú, és valahonnan ki kell húzni egy kést is.

Elég bizarr, csöppet sem vidám beszélgetés ez.

Mily csend, mily valós hatalom, nyiladozó kék-virág a fényben. Reggel még árván, búban alélt, fényszivárványban öltözve éledt, Neked adnám, ha bírnám titkát.

Ráadásul az embernek az a benyomása támad, hogy a kés mintha olyan szerepet töltene itt be, mint Csehovnál a puska: ha az első felvonásban megjelenik, ak­kor előbb-utóbb biztos ölni fognak vele. Erős kezdés ez. Ez nem is lenne könnyű, és nem is lenne értelme: ezek a versek önmagukban is egységet alkotnak, súlyuk van, nyomatékuk, és nem tartoznak sehová, nincs szükségük semmire és senkire. Magukra záródnak.

1. Hol él a szalagféreg az emberben
2. ÍZELTLÁBUAK (Arthropoda) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár
3. Parazita termékek felnőtteknek
4. Fényvirág - Verseim .5
5. Hogyan lehet eltávolítani a tojásokat a helmintákból

Egy-egy súlyos vasgolyó, ezekből áll össze a kötet. Az egyes versek terjedelme viszonylag rövid, mindössze egy-két hosszabb található köztük.

Rímek nincsenek, a verssorok rövidek, át­lagosan gyakran férgek kezelése szóból állnak. A jellemző írásjelek a tagmondatokat elválasztó vessző és a mondat hogyan néznek ki a fénysugár lárvák?

pont.

Hozzászólások

Az egész kötetben csupán két-három kérdőjeles mon­dat van, ki­véve az utolsó, Mosógép című, rövidke novellákból álló füzért, melyben vannak hogyan néznek ki a fénysugár lárvák? részek is. A versek nagy része tehát pár szóból álló ki­jelentő mondatokból épül fel, és jellemzően egy-egy rövidke történetet mesélnek el. Ezek a történetek pedig abszurdak, sötétek, szürreálisak — mint egy akasztott elefánt egy régi fotón.

Ha belelapozunk a kötetbe, Twin Peaks kellős közepén találjuk magunkat, csak­hogy nem a kanadai határ mellett, hanem valahol Európa közép-keleti részén. Ar­ról azonban nem könnyű számot adni, mitől érzi az ember oly hátborzongatóan ott­honosnak, közép-európainak ezeket a verseket. Talán mert oly sokszor szóba jön bennük valamilyen féreg, és erről Kafka jut az ember eszébe?

Vagy mert a párszor szintén említett oldalas az ismerős ízeket idézi? Vagy mert ennyire kilátástalanul szorongani, a világot ennyire a feje tetejére állítani, ilyen sötét szemüvegen ke­resztül látni csak errefelé, az ördög alfele táján lehet?

Fekete lyuk ez a kötet, sem­mi fénysugár, semmi feloldás, a fanyar irónia és a groteszk képi világ is arra szolgál, hogy világossá tegye: nincs semmi, de semmi menedék.

És még mindig a kezdetnél tartunk, a legelső versnél, melynek Boríték a címe.

Kígyószerű százlábúak, amelyek hajlékonyan kanyarogva siklanak tova a talajon, keménypáncélú tengeri szörnyek, méregtől duzzadó skorpiók és fortélyos pókok és mindenekelőtt a víg és életvidám rovarok majdnem beláthatatlan seregei, a maguk tarka színeivel és változatos életszokásaival. A zoológus mindezeket az állatalakokat ízeltlábúaknak, Arthropodáknak nevezi és a rákokkal együtt egy nagy állatkörbe foglalja össze, amelynek tagjait bizonyos sajátságaik alapján, különösen testük szelvényessége és a páros, ízelt végtagok révén ismerjük fel. Az ízeltlábúak csoportja igen régi.

Amikor rohanva odaér, akkor látja, hogy az ajtó kilincsén egy piros boríték, benne egy döglött egérrel. S máris a mottóban és a borítón is megelőlegezett világ kellős közepében vagyunk, melynek alapvető elemei közé tartozik a gyilkosság, a fegyverek, a fájdalom és az erőszak, alapszavai pedig a férgek, a kés és a vér. Mintha valamiféle sötét melodrámát olvasnánk, olyan sokszor fordul elő a kés és a vér a versekben.

A kés legtöbbször azok gyil­kos eszköze, akiknek nincs más fegyverük. A pisztolytól eltérően a késsel el­követett gyilkosság fizikai kontaktust igényel az áldozat és a tettes között, úgy kell vele ölni, hogy közben az ember a saját erejét használja, és be is mocskolja magát, vagyis nem steril eszköz.

Jellemzően hirtelen felindulásból szokták használni, és Ma­gyarországon a legtöbb gyilkosságot ezzel követik el — és a versek is mintha a statisztikát erősítenék. A Pincér című versben a feleség a hogyan néznek ki a fénysugár lárvák? ránt elő egy kést, és megfenyegeti a lírai ént, hogy leszúrja, ha nem lop neki rózsát. Kitör a dráma a házasok között, és a férj már tudja, hogy rossz lóra tett, de az apóstól való félelmében nem mer válni.

Persze, inkább karikatúraszerű az egész jelenet, az őrjöngő fúriaként vi­selkedő asszonnyal, aki egy filozófiatanárt már tönkre tett. Az utolsó sor arra enged következtetni, hogy félnek tőle, hiszen többnyire kés van nála. A Hétvége pedig azzal kezdődik, hogy a lírai én kedves neje a csuklójából ömlő vért törölgeti. A Kakukkban pedig a késes támadás klasszikus módjával találkozik a vers alanya: a torkához szorítják egy sikátorban.

ÍZELTLÁBUAK (Arthropoda)

A kés és a vele szervesen összefüggő vér szimbólumok, melyek a világ általános rom­­lására, az erőszak jelenlétére és a kapcsolatok lehetetlenségére utalnak. S arra, hogy ezeket az az indulat teszi tönkre, mely a kést ragadó emberben dolgozik; a revolverhez vagy a méreghez hűvös fej kell, míg a késhez hirtelen támadó indulatok, civilizáción kívüli életképletek.

Talán nem túlzás, ha az embernek ismét csak eszébe jut ezekről Európa keleti fele. A féreg is a kötet alapszavai közé tartozik, melynek használatától nem ódzkodik a versek beszélője, holott a köznapi beszédben általában vagy egyszerűen bi­zonyos állatokra, vagy pedig átvitt, erősen pejoratív értelemben emberekre használjuk ezt a szót.

A férgek jelenléte a világban romlásra, hanyatlásra utal, ami férges, az rossz — mint a szív a Vadász című versben.

S — mint ahogyan fentebb utaltam is rá — a féregről immár száz éve nem tud az embernek nem eszébe jutni Kafka Gregor Samsája.

A Park című versben hogyan néznek ki a fénysugár lárvák?

tenyérből másznak elő a férgek, vagyis a kötet második darabjához, a Vadászhoz hasonlóan itt is arról van szó, hogy a test már élő, eleven mivoltában is romlásnak indul, mintegy előlegezve a ha­lál utáni állapotot. Ami aztán meg is jelenik a Fejben, melyben a föld alól emelkedik ki egy lárvákat köpködő, ordibáló fej. Az Üregben a vers beszélője próbál el­futni, de egy kar torkon ragadja, és lefelé próbálja vonszolni, az üregbe, ahol a szőrös férgek laknak.

Bejegyzés navigáció

A kötet utolsó darabja, a Mosógép hat részből, vagyis hat kisebb jelenetből áll, melyek laza szállal kötődnek egymáshoz, és egy urnagyűjtő hétköznapjait mesélik el. Természetesen széles spektrumú parazita szer kés itt sem hiányozhat, ezúttal védekezési eszköz, meg ne tá­madja a kutyája, amikor kilép az udvarra, és elindul az urnák felé, melyeket alighanem mások is úgy dobálnak be neki az udvarba, mint a harmadik darabban levő, immár szakállas férfi, aki a második részben még kisfiú volt, és paraziták kezelése az epehólyagban a nagyapja figyelmeztetett a ház előtt, hogy ott bizony szörnyű dolgok történnek.

Így lesz tele a kert urnákkal, holott a ház lakója táblán is figyelmeztet, hogy hogyan néznek ki a fénysugár lárvák? nem az ő il­letékessége lenne. Csakhogy az ötödik és a hatodik részben megtudjuk, hogy egyenesen a munkája az urnákkal való foglalatoskodás — a meghasonlás aligha vé­letlen, hiszen a negyedik pontban a tükörképével vitatkozik, míg az meg nem sértődik, és elmegy.

A címet pedig az magyarázza, hogy emberünk munka közben legtöbbször az öröklétre gondol, amit egy megállíthatatlan mosógéphez hasonlít. Ha valaki urnákkal foglalkozik, akkor érthető, ha felmerülnek benne a végességgel és az időbeliséggel kapcsolatos kérdések, ám az öröklétnek egy olyan profán eszközhöz való hasonlítása, mint a mosógép, éppen hogy kioltja a kérdésfelvetés ko­molyságát, és csúfondáros fricskával illeti a metafizikát. A hogyan néznek ki a fénysugár lárvák?

jellemző hangneme a szenvtelenség.

Nem sok érzelem olvasható ki be­lőlük, pusztán a történések tárgyilagos rögzítése, ennek az igyekezete azonban feltűnő, s talán éppen ez az, ami érzelmi töltettel ruházza fel az egyes verseket. Mert legyen bármily hűvös és közönyös a versek beszélőjének a hangja, ezen a han­gon a világról akar számot adni, a világot akarja a lehető legpontosabban leírni, megannyi apró mozzanatával együtt.

Ebben a világban ugyanis nincs semmi fe­lesleges, mindennek súlya van. Csiz­mát húzok, télikabátot.

Kések, férgek, mosógép

Ebből a perspektívából pedig a nyomasztó, bizarr és szürreális jelenetek is meg­szelídülnek, sőt, mintha valami szeretetfélét is érezni lehetne rajtuk, mellyel a versek beszélője rájuk csodálkozik, gondosan átvizsgálja és feljegyzi őket.

Sőt, mintha va­lami melankólia is érződne rajtuk, mely minden mulandó dolog sajátja. S ahogyan az ember olvassa őket, egyiket a másik után, aztán újra meg újra, úgy rakódik össze egy világlátás és -érzékelés szerkezete belőlük, alkatrészenként, és válnak ezen szerkezet részeként a kifejezetten véres, kegyetlen jelenetek is köznapivá, már-már viccessé.

Hiszen ebben a mennyiségben már szinte önmaguk paródiájaként olvashatók, vagy legalábbis fenntartják a dupla fenekű olvasat lehetőségét. Sűrű, nehéz kötet ez, legyen bármennyire is világos, egyszerű és tömör a nyelvezete.

Hogyan néznek ki a fénysugár lárvák? a féreg ember angolul, dísztelen nyelv azonban olyan világokba enged betekintést, ahol már az eleven testen is erőt vesz a romlás, ahol a késsel sebeket ejtenek, és ahonnan hiányzik a fény.

Mindenesetre önfeledt szárnyalásról szó sem lehet, A repülés kezdete kötetcím ugyanis a borítón látható szegény elefánttal együtt értelmezve inkább ironikusnak tűnik.

Навигация по записям

Mindezzel együtt azonban erős kezdés ez, erős első kö­tet, kiforrott, egységes nyelvvel és képi világgal. Ágoston Tamás nem tesz gesztusokat sem az olvasó, sem a kortárs trendek felé, autonóm és makacs módon csiszolgatja a saját, immár mással aligha összetéveszthető nyelvét és világát.

Ezzel azonban saját maga számára is magasra rakta a lécet, hiszen ha a repülés kezdete ilyen, akkor milyen lesz maga a repülés?

• Brehm: Az állatok világa / ÍZELTLÁBUAK (Arthropoda)
• A férgek gyógyszeres kezelésének gyors megsemmisítése
• Milyen gyógyszerek kezelik a férgeket
• Kések, férgek, mosógép - Alföld Online
• Kígyószerű százlábúak, amelyek hajlékonyan kanyarogva siklanak tova a talajon, keménypáncélú tengeri szörnyek, méregtől duzzadó skorpiók és fortélyos pókok és mindenekelőtt a víg és életvidám rovarok majdnem beláthatatlan seregei, a maguk tarka színeivel és változatos életszokásaival.

Majd meglátjuk. Ágoston Tamás: A repülés kezdetei, Napkút,